A belgrádi U10 művészeti csoportosulás elemei, fiatal belgrádi mai művészek munkáiból nyílik prezentáció az art quarter a főváros galériában november 29-én.
A művészek alkotásaikban nemcsak egyéni céljaik, hanem a szerb mai művészek kollektív identitása is felismerhető – áll a szervezők Közleményében. A november 29. és január 4. közt érzékelhető bemutatón a szerb korunkbeli képzőművészet legprogresszívebb művészeinek alkotásai tekinthetők meg.
A fiatal belgrádi mai művészek gyűjtőhelye, az U10 hat évvel ezelőtt alakult. A kezdő képzőművészeket támogató művészeti intézmények és kiállítási helyek hiányára reagálva nyitották meg 2012-ben az U10 Art Space-t. A független, nonprofit kiállítási tér a helyi, feltörekvő művészek támogatását tűzte ki célul. Az U10 a belgrádi jelenkori szcéna egyik legjelentősebb helyszínévé vált, és több internacionális együttműködésnek betudhatóan sokat tett azért, hogy a szerb művészek az egész világon egyre ismertebbek lettek.
Az U10 művészeti csoport tagjait az együttes gondolkodásmód, a hasonló világnézet köti össze, ám mindannyian egyéni művészeti utakat járnak be. Nemanja Nikolic festményeiben sajátosan fordítja le a filmet, a hangot és a zenét a geometriai absztrakció nyelvére. Alkotásaiban a filmművészeti kódokra fókuszál: a frémek, a vágás, a képkockák kölcsönhatásra.
Iva Kuzmanovic a popkultúra elemeit használja arra, hogy legkorábbi erotikus élményeit átértékelje, Marija Sevic mindazonáltal intim, budoir-szerű jeleneteket fest, amelyek a fiatalokat mutatják be, amint partizás és az éjszakai élet hevében elszalasztják a pillanatokat.
Lidija Delic művészetét a legbelsőbb folyamatok és a külső terek közti kapcsolat közvetlen feltárására alapozza. Az érzelmek, álmok, emlékek és a képzelet belső terét kiterjeszti és átülteti a galéria fizikai terébe. Nina Ivanovicot ezzel szemben a hétköznapi helyzetek és terek nyűgözik le, ezeket dokumentálja fényképezőgépével, ezután monumentális térbeli rajzokat állít elő a természeti és a települési terekről, egyfajta vizuális napló formájában. Isidora Krstic installációja ugyancsak egyfajta vizuális esszé, amin át emlékeivel és ismereteivel kapcsolatos félelmeit és aggodalmait vizsgálja, Sava Knezevic fő témája ezzel szemben a jövő. Az alkotó munkáiban az egyén azon képességével gondot fordít, amikor elméjében a jövővel kapcsolatosan sajátos rendszereket csinál, még akkor is, ha ezek javarészben csalódást okoznak.
mti